Mária Engesztelő Tekintetével Krisztushoz – Isten iránti szeretetből áldozattá válni a bűnösökért
A mai felgyorsult világunkban túlárad a bűn, és az emberiség nagy része a kárhozat útját járja. Nekünk, Krisztus-hívőknek, az Ő élete a példa, Ő az Út, amelyen járunk, Ő az Igazság, melyet hirdetünk, és Ő az Élet, melyet élni szeretnénk, és amelyhez másokat is juttatni szeretnénk. Jézus földi útja lényegében pedig az volt, hogy engesztelő áldozattá lett mindannyiunkért. Ma is ennek erőterében és valóságában élünk. Ez az áldozat minden nap történik. Ma is. Akkor is, ha minden beteljesedett a kereszten, ha az egy és tökéletes áldozatot Krisztus már bemutatta. Az egyházban ugyanis egy test vagyunk. Krisztusban, aki kiengesztelte és engeszteli most is az Atyát. Így benne, ebben az egy testben és lélekben, mi is ezt tesszük. A bűn pedig nem tűnt el, csak erejét vesztette a kereszten. Hitünk, szeretetünk, a Jézussal való közösségünk a Szentlélekben az, ami megtöri hatalmát. Minden nap, a folyamatos megtérésben, és az isteni szeretet bennünk való életében tesszük az Atya akaratát, hogy Krisztusra tekintve, bennünk is gyönyörködjön, ahogy egyszülöttjére vonatkozóan erről tanúságot tett több ízben is. A bűn sérti Istent és fájdalmat okoz neki. Atyja szenvedésétől pedig minden gyermeke is szenved. Ezért ég a szívünk, hogy elégtételt nyújtsunk Jézus művével és művében, az áldozatban az Isten igazságosságának. Ki kell esdenünk, érvényesítenünk kell a Mennyei Atya által már megígért bűnbocsánatot és kegyelmet. Ki kell engesztelődnünk Istennel. Első sorban nekünk, Vele. Kérnünk kell az Ő teremtő hatalmának, szeretetének kiáradását világunkban, az Ő megbocsátását és kegyelmét saját és embertársaink bűneiért.
A pálos rend a magyarság lelki kincsesbányája. A Mécses Szeretetszolgálat vezetősége, ebben a gazdagságban kutatva, a pálos lelkiségnek négy, számára is meghatározó tartalmi jellemzőjét találta a rendelkezésre álló dokumentumok alapján.
1. REMETESZELLEM /Egyedül az egyedüli Istennel/
Magány szeretete
Csend szeretete
Isten iránti szeretet elmélyülése
Önmagunk elfogadása
Kísértésekkel szembeni tudatos harc
Elmélkedő ima
Képesség a jó és rossz megkülönböztetésére
A világtól való bizonyos elzártság
A bűnöző élet zavart, zaklatott lelkületétől, a bűnre csábítás támadásainak hullámveréseitől el kell szakadnia a bűnös embernek, hogy meghallhassa Isten halk, hívó szavát, hogy ne harsogja túl azt a világ. Kell szeretni a magányt, a csendet, ahol csak Isten szól! Ahol nem zavarja össze semmi az amúgy is zavaros lelket. Ahol a mennyország tisztasága átfújja a sötét szívet és új távlatokat nyit a nyomorult emberi életnek. Az elmélkedő imádság pedig intim együttlét a mindenség Urával, aki egyben az egyház és a hívek szerelmes vőlegénye is.
Különösen hangsúlyos az önelfogadás és a kísértésekkel szembeni tudatos harc gyakorlata. A fegyházak világának, a megbélyegzésnek, a mélybe rántásnak két, pótolhatatlan túlélő fegyvere. S bár a világtól fizikailag el van zárva a rab, a világ annál inkább körülveszi őt. Ezért fontos a belső távolságtartás, elzártság kiművelése is. Aki pedig szolgálni megy, vajh nélkülözheti-e mindezen ajándékait a remeteszellemnek? Aligha. Az Isteni szeretet nyelvének tanulása ez, hogy egy nyelvet értsen munkatárs és rab, hogy mennyei testvérek legyenek égben és földön egyaránt. S mennél nehezebb a szolgálat, annál inkább szükséges a remete szellem szeretete.
2. SZENT KERESZT TISZTELETE
Teljes odaszánás
Áldozatkész lelkület
A Szent Kereszt tisztelete nélkül egyszerűen elképzelhetetlen a börtönügyben bármilyen lelki mozgalom működése. Ez a lelkület a börtön-pasztoráció szíve és tüdeje. Ezzel lélegzik minden munkatárs. A Szent Kereszt lüktet, lélegzik és él. A Keresztre tekintve lépünk be a zord falak közé, a Keresztre tekintve szólunk, vagy hallgatunk, adjuk oda időnket, figyelmünket, erőnket a végsőkig. Bent és otthon egyaránt és szüntelenül. A Szent Keresztnél pihenünk és tűrünk a megpróbáltatások súlya alatt. Mindent odaadunk Krisztusnak és felebarátunknak a Szent Kereszt vonzásában. Aki nem szereti forró szeretettel a Keresztet, az nem alkalmas börtönmisszióra.
3. ENGESZTELÉS /Isten iránti szeretetből áldozattá válni a bűnösökért/
Jézus szenvedését enyhíteni, akit a bűn sért és fájdalmat okoz neki
Mások helyett is szeretni Őt
Másokért hordozni a keresztet
Kegyelmet kiesdeni a megtéréshez, a kísértésekkel szembeni ellenálláshoz
Ha a Szent Keresztről azt mondtuk, hogy a börtön-pasztoráció szíve és tüdeje, akkor az engesztelés a szívből kiáramló és keringő vér. Áthatja a teljes lelkületet, mindig friss és tápláló. Körülveszi és mozgásra készteti. S ha minden módszer csődöt mond, ha a megátalkodottság szívós, ha az elutasítás fala sziklaszilárd, akkor az engesztelés hathatós fegyvere mindig kész a harcra. Akkor majd szeretünk mi mások helyett, esdünk és könyörgünk, és nem fáradunk el hinni és remélni. Ez a mi fő eszközünk, ami egy nap sem lankadhat, gyengülhet, míg van lélek aki megmentésre vár!
4. NEMZET ÉS LÉLEKMENTÉS
Hazánk megújulása, jövője
honfitársaink lelki üdve
egyéni és közösségi céljaink
börtönügy, börtönpasztoráció
Zárásként, egy pálos hitvallás, amelyet már első olvasás után a Mécses-lelkiség alaphitvallásaként értelmeztünk. „Mi hiszünk az ima erejében, amely az egyetlen mind egyéni, mind közösségi szinten, amely képessé tesz az igazi belső megújulásra. Lelki megújulás nélkül pedig semmi másban nem remélhetünk megújulást!”
Isten iránti szeretetből áldozattá válni a bűnösökért
Az Engesztelő Testvér hivatását találja meg ebben a pálos jelmondatban. Hivatásának gyökerét. E nélkül a forró
vágyakozás nélkül nem lehet engesztelő testvér senki. Krisztussal mélyen egyesülve lenni! Krisztus életét élni,
illetve, hogy Krisztus élje életét mibennünk. Krisztus életének pedig tömör összefoglalása e jelmondat. Ő
mindent az Atya iránti bensőséges szeretetből tett. Azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse. Mindene
volt ez az engedelmesség, szeretetének legtisztább megvalósulása. Az Atya iránti szeretetéből áldozattá vált
értünk, bűnösökért. Engesztelő áldozattá! A Szent Kereszt titka, a Szeretet titka. A menny és a világ szívének
közepe. És az Engesztelő Testvér szívének közepe is. Ő a Szent Kereszten szemléli az ő Urát, testvérét, barátját
és végső soron önmagát is. Azonban embertársaira tekintve, Jézust a Jordánban való megkeresztelkedése közben látja
meg. Urunk a kereszten, az emberekért vállalt kínszenvedések közt látható, egyedül, megvetetten, kitaszítottan.
Egyedül a világért, a világgal szemben. A Jordánban, egy közülünk. Az emberek tömegében, a bűnök megvallásának,
megbánásának helyén, az emberekkel való sorsközösség vállalásában elmerülve. E nélkül nem létezik a kereszt áldozata.
Azonosulni a bűnös emberrel.
Jézus nem a megtérő bűnösökért jött, hanem pusztán a bűnösökért, hogy megtérésre hívja őket. Nem a megtérő bűnöst kell csupán szerető gondoskodással körülvenni, hanem a megátalkodott bűnöst kell szeretetünkkel átölelni, hogy megtérjen. Testvériségünk tudatában kell élni. És abban a tudatban, hogy nem csak a test vére köt össze bűnében megkeményedett embertársammal, hanem Krisztus engesztelő, bűnt eltörlő vére még inkább. Az engesztelő testvér hiszi, hogy az Egyházban áll fenn a világ – és nem a világ része csupán az Egyház. Ezért Krisztus vére az igazi testvériség forrása az emberek között, az Egyház pedig a hiteles emberi közösségé, a boldog családé. Ebben a családban pedig a meghatározó az Atya szívének indulata. A tékozló fiú történetének gazdájáé. Nincs ítélkezés a bűnben fetrengő fiú fölött. Várakozó, esdeklő szív tartja meg hitvány életét. Atyja minden nap várja. Kiáltó szavaknál hangosabban hívja szánakozó, szerető szíve a tékozlót. S a szerető szív soha nem magánügy. Az esdeklés, bizalom és befogadás élő és ható erő, amely az egész világra kihat, és nem más, mint a munkálkodni soha nem szűnő felséges Isten személyes működése. Mert különben mi indította a lezüllött fiút a visszafordulásra ha nem az, hogy ez a szerető várakozás, az atya vágyakozása a világba kiáradt? Hisz kizárólag a szeretett lényre tekintett, függetlenül fia állapotára, a viszontszeretet reménye nélkül, és a hatalmas távolság ellenére is. Csak így tehetett. Csak így lett Élete a tékozlónak. Az imádság, könyörgés, engesztelés, valóságot alakító cselekedetei a bennünk élő szeretetnek. Nekünk Jézus a távlat, Ő a képmás, a követendő minta, az út. A mi igazi otthonunk, családunk ezért a Betlehem és a Názáret. Amik és akik Jézust körülveszik. Egyházunk, intézményeink, élő és elhunyt szentjeink és legfőképp a boldogságos Szűz, aki igen-jével emberi életet adott a megváltásnak. Szeretetében, tisztaságában felnevelte, Vele együtt járta a kiüresedés, a szenvedés útját, amíg a végén egészen kicsinnyé lett, és a kereszt tövében, fiára függesztett szerető tekintetében elfogadta az elfogadhatatlant, és néma szenvedésének szavak nélküli igen-jével a beteljesedésnek is emberi szülőjévé lett. Az Isten egyszülött fiát adta értünk. De emberi oldalról Mária is egyszülöttjét adta a megváltás művében értünk. Alázatos engedelmességben, elfogadásban adta. Ezért az isteni szeretet tökéletes emberi tükröződése volt Ő. S eme égi és földi önátadás egyesülésének tökéletes koronája, a teremtéssel egyesült Isten dicsősége, Jézus Krisztus, a megöletett Bárány, mindannyiunk teljessége.
A keresztfához, a beteljesedéshez tehát éppúgy hozzátartozik Mária „fiat”-ja (igenje) és fia iránti kimondhatatlan szeretete, mint megváltásunk földi megszületéséhez. Jézus szenvedései között, ott az Atyától is távol, egy tekintetből meríthetett csupán vigaszt. Annak pillantásából, aki lelkében maga is a keresztfa kínjait élte, akinek szívét tőr járta át, és mégis igent mondott, ahogy egyszülöttje is kimondta ezt az igent Atyjának. Mária önmaga az ember igenje Isten művére a legszörnyűbb órában is. A tömegben állt megrendülten, hallva, hogy fia az Atyánál gyilkosaiért esedezik, és szemét nem vette le haldokló magzatáról, aki a második Isteni személy is egyben. Szenvedett. A hangoskodó, gyűlölködő sokaság helyett is. Ekkor Mária könnyei hordozták a harag fiait. Közöttük állt, ahogy hajdanán egyszülöttje is a Jordánban. Nem ítélte el a tömeget. Nem győzködte őket. Csak szeretett. Közöttük és helyettük. Fiát, és benne mindenkit és mindent. Mária tekintete ma is fogva tartja szeretetével fia tekintetét. Igenje a kereszt alatt pedig a leghatékonyabb engesztelés mindannyiunkért. Ezért az Ő engesztelő tekintete az engesztelő testvér kincse, fegyvere, amely Krisztushoz vezet minden lelket. Az Engesztelő Testvér tehát a Jordánban áll, a körülötte lévők sorsát a magáénak tudva és bűnbánatot tart minden bűnösért és és bűnös helyett is. Leszáll bűneik mélyére, azok gyökeréig. Magára vállalva viszi azokat Isten elé megvallani és megbánni, így oltva ki ezzel a gonosz erejét a világban, elsőként önmagában. Szeretetének jellemző irányultsága az ellenségszeretet. A világ számára mindez botrány és balgaság, neki azonban Istennek ereje, bölcsessége – és kimondhatatlan öröm. Az Engesztelő Testvér a Boldogságos Szűz oltalmában a tömegben áll és nem ítélkezik, csak szeret. Esedezik, könyörög és Mária tekintetével összekapcsolódva együtt szemléli Krisztus arcát, enyhíti szenvedését, amelyet a bűnök okoznak neki. Szereti Jézust mások helyett is. Ezért az Engesztelő Testvér hivatásának legkedvesebb forrása: Mária Engesztelő Tekintete.