A Mécses önkéntesei elsősorban levelezést vállalnak egy, valamely magyarországi büntetés-végrehajtási intézményben fogvatartott emberrel, aki maga jelentkezett a levelezőtársért, és aki tisztában van a levelezés szabályaival, feltételeivel (lásd később). A levelezés anonim, postai úton történik, és rendszeres (!) levélváltást jelent. Havi egy levél megírása semmiségnek hangzik, pedig ez nagyon komoly vállalás, a mai felgyorsult világban ez nem kevés! Számunkra villámgyorsan múlik az idő, a börtönben lévőknek viszont legalább ilyen végletesen lassan, főleg, ha éjjel-nappal várják azt az egy levelet. Ezért azt kérjük, hogy aki erre a szolgálatra vállalkozik, havonta egy levél megírására köteleződjön el. A Mécses levelezőközössége emellett szervez börtönlátogatást, „beszélőn” való részvételt, Skype-on történő csoportos videótalálkozót is a fogvatartottakkal, de ezek mind fakultatív programok, nem elvárás – de tegyük hozzá: nagyon tanulságos és rendszerint felemelő lelki élmény – rajtuk részt venni. A szolgálat „magját”, a levelezést, tehát havi egy levél megírását vállalja az, aki jelentkezik.
A fogvatartottak kapnak egy részletes tájékoztatót a levelezés szabályairól, amelyben szerepel többek között az is, hogy a levelezés anonim, hogy a Mécses nem társkereső szolgálat, tilos a sértő, durva hangvétel, az önkéntesek nem „szponzorálást” vállaltak, hanem levelezést – és az is, hogy a szabályok betartása a levelezésben való részvétel feltétele.
A Mécsesnél levelezésre jelentkező fogvatartottak várólistája mindig hosszabb, mint az önkéntesek sora… Most épp negyven elítélt vár levelezőpartnerre. Nagyon különböző emberek mind az életkoruk, képzettségük, az ítéletük vagy épp a bemutatkozó levelük hossza tekintetében. Igyekszünk figyelembe venni az önkéntes kéréseit, saját maga által megjelölt határait (tehát például ha valaki úgy érzi, nem szeretne hosszú ítéletes levelezőtársat, vagy épp olyat, aki néhány év múlva szabadul, akkor igyekszünk ennek eleget tenni), de fontosnak tartjuk, hogy a régebb óta várakozó elítélt hamarabb kapjon levelezőpartnert, mint az, aki csak néhány hete jelentkezett.
A levelezőtársat kérő elítéltek többségének már megszakadtak vagy nem élők a kinti világhoz fűződő baráti, családi és egyéb kapcsolatai. Sokan közülük évek, évtizedek óta nem beszéltek civillel. A börtön hierarchikus berendezkedése sem segíti a bensőséges, bizalmi kapcsolatok kialakulását. A kapcsolat nélküli fogvatartott „rács mögötti szemmel” nézve a hierarchia alján helyezkedik el, így számára egy levél tényleg az életet jelentheti. A „bentiek” ezért elsősorban az emberi kapcsolatot, megbecsülést, őszinte figyelmet, a méltóságuk megőrzésének lehetőségét és a biztonságos kölcsönösség élményét várják a levelezéstől. Megesik, hogy némelyiküknek nincsenek meg az eszközei, a képességei arra, hogy ezt kifejezze, így az is előfordulhat, hogy – mint ahogyan a különféle tárgyakra, finomságra vágyó gyermek is – anyagi kérésekkel fordul a levelezőtársához. Ha ezek a kérések elvárássá fokozódnak, vagy átlépik a vállalt kereteket, még akkor is a legtöbbször elég, ha emlékeztetjük őt a szabályokra. Nagyon sokan egyébként nem hogy nem kérnek, de nem is fogadnak el semmit – a legapróbb dolgoknak (mint egy könyvjelző, egy matrica) is tudnak örülni, és nem akarják azt érezni, hogy sajnálják őket.
Nem nagyobb valószínűséggel, mint bárki a börtön falain kívül. A benti és a kinti világ sok mindenben különbözik, ám számos területen hasonlóan működik. „Idekint” sem tudjuk azonnal, kivel hogyan alakul majd a kapcsolat, mik lehetnek a másik szándékai, hasznot akar-e húzni belőlünk, vagy épp jó barátok leszünk-e. Ahogy a kintiek, úgy a fogvatartottak sem alkotnak homogén csoportot, nincs „rabok-massza”: ahányan vannak, annyifélék – csak úgy, mint egy munkahelyen, egy osztályban, egy lakóközösségben. Ha levelezés közben felmerül a manipuláció gyanúja, az egy olyan helyzet, amit a saját közegünkben is kezelünk. Ha segítségre van szükséged ahhoz, hogy jól kezelj egy ilyen helyzetet, ne aggódj, itt a Mécses! Az egyéni akcióktól óva intünk, ahogy attól is, hogy sajnálatból vagy rossz lelkiismeretből belemenj olyasmibe, amibe nem akarsz, vagy ami nem helyes.
Nem. Ez a helyzet kicsit hasonlít a pedagógiának a „tanulhatatlan” részéhez: van, aki több szakon is diplomát szerez, mégsem a tanításban lesz igazán jó, más soha nem lát tankönyvet, mégis született pedagógusnak bizonyul. A börtönlevelezést segítheti, ha tájékozódsz, utánaolvasol a börtön világának, a büntetésvégrehajtásnak, ahogy az is jól jöhet, ha valakit esetleg kriminológiát vagy mentálhigiénét tanult – de nincs olyan végzettség, ami automatikusan jó levelezőtárssá tesz valakit.
A nyitottság. Ez az első és legfontosabb. A nyitottság indít el minket a másik ember felé – legyünk kíváncsiak rá, és őrá legyünk kíváncsiak. Igen, akár arra is, hogy mit követett el, de ne csak arra, mert ő maga nem csak abból a cselekedetéből áll. Fontos a rugalmasság, például a levelezés témái tekintetében: alázat kell ahhoz, hogy megtaláljuk a közös pontokat egy esetleg alacsonyabb végzettségű, kulturális vagy közösségi élményeket évek óta (vagy egész életében) nélkülöző emberrel.
Találjuk meg magunkban a figyelmünket a másik emberhez fűző motivációt, ne azért levelezzünk, mert mi magunk szorulunk lelki segítségre, ne azért, mert „meg akarjuk menteni” a másikat, és ne is azért, hogy rossz lelkiismeretünket elhallgattatva „kipipáljuk, letudjuk” az önkénteskedést. Ha egy fogvatartott nem kap levelet, annál csak az rosszabb, ha kényszeredett, összecsapott, kedvetlenül megírt levelet kap – és ezt sokkal hamarabb meg is érzi, mint bárki a kinti világban. Sokkal rosszabbul is esik neki.
Ha azt mondjuk, bármiről, akkor az nesze, semmi, fogd meg jól! Mint akárki mással, itt is lesznek korlátai a közös témáknak, de ne gondold, hogy lehetetlen megtalálni a kapcsolódási pontokat.
(A levelezőtalálkozók egyébként remek alkalmak a tapasztalatcserére ebből a szempontból is.)
Három bevált módszert ajánlunk. Az első, hogy ne légy merev: nem érdemes mindig „nagy témákban” gondolkodni, vagy mondjuk gépiesen végigvenni a nyelvvizsgák „szóbeli tételsorát” (sport, természet, étkezés, utazás...).
A másik, hogy figyelj az apró részletekre, az élet leghétköznapibb pillanataira, mert nagyon sok jó beszélgetést tudnak elindítani.
Az, hogy elmentél biciklizni és közben ezt vagy azt láttad, hogy aznap évek óta először máglyarakást sütöttél, gólt rúgtál az öregdiák-focin, vagy hallottál egy jó viccet, lényegtelennek tűnnek – neked.
A harmadik, hogy figyeld meg, a napi teendőid, programjaid közben hol, mikor, miért jut eszedbe a levelezőtársad, vagy a levelének bármely részlete, és akkor arról írj neki – ennek nagyon fog örülni, mert érzi, hogy gondolsz rá.
A mindennapok apró részleteihez ő is jobban fog tudni kapcsolódni, mint ha mondjuk derült égből filmekről, olvasmányélményekről kezdeményeznél eszmecserét (persze van olyan is, hogy ez is bejön!).
A levelezés biztonsági okokból anonim, és a fogvatartottak is tisztában vannak vele, hogy a leendő levelezőtársuk nem fedi fel, konkrétan ki ő. A levélváltás jeligével történik, de legtöbben – hacsak nem igazi ritkaság – a saját keresztnevünkkel írjuk alá a leveleket (ha te viszont nem így tennél, akkor úgy korrekt, ha elmondod a levelezőtársadnak, hogy nem az igazi nevedet használod). Az igaz, hogy bizonyos szintig oda kell figyelni arra, mit írsz le. A levelezés az első időben épp ezért a mentorodon keresztül zajlik. Ő egy „beépített” segítő faktor a rendszerben: kezdetben rajta keresztül történik a levelezés, hogy véletlenül se maradjon a levélben semmi olyan, ami beazonosíthatóvá tesz téged. Aztán a levelezés során te is egyre rutinosabbá válsz ebben, és idővel plusz erőfeszítés és külső segítség nélkül is gördülékenyen megy majd neked is az ilyen szempontból „szűrt” levél írása. Ez nem kell, hogy személytelenséget vagy felszínességet jelentsen, hiszen gondolatokról, érzésekről, emberi élményekről név nélkül is lehet beszélgetni (ha például cseteltél már nicknevet használó ismeretlennel, akkor van hasonló tapasztalatod). Azt is vedd figyelembe, hogy a túlzott elzárkózás, görcsös titkolózás biztosan ellehetetleníti a levelezést, és nagyon bántó a levelezőtárs számára.
Fordulj a Mécses levelezői közösségéhez, a mentorodhoz vagy a Mécses vezetőihez. Mindenben segítünk. Ha a legkisebb kétely, bizonytalanság, félelem merül fel benned, nyugodtan jelezd – nincs vészhelyzet, találunk megoldást.
A jelentkezést követő online felkészítésen, a mentorokon keresztül és a levelezői közösséggel is segítünk téged abban, hogy örömödet leld ebben a szolgálatban. Nemcsak te kapsz így támogatást, hanem fogvatartott levelezőtársadra is tekintettel vagyunk: igyekszünk megelőzni azt a helyzetet, hogy „segítő kezet nyújtottunk, aztán elrántottuk” – ez a börtönben lévő embereket különösen rosszul érinti, ezért ideális esetben a levelezés hosszú távú elköteleződést jelent. Ugyanakkor tudjuk, hogy az emberi kapcsolatok, élethelyzetek sokfélék. Ha időközben olyan változás történik az életedben vagy benned, ami miatt úgy érzed, hogy nem tudod folytatni a levelezést, kérünk, mindenképpen jelezd, hogy mielőbb kereshessünk új levelezőtársat a partnerednek.
Igen. Vallásosnak, kereszténynek, bármelyik felekezethez tartozónak lenni nem elvárás sem a fogvatartott, sem az önkéntes levelezők felé. A Mécses Szeretetszolgálat közössége nagyrészt vallásos lelkületű emberekből áll, de mindenképp szeretnénk elkerülni, hogy valaki – akár kint, akár bent – azt érezze, csak akkor kap levelezőtársat (vagy segítséget, vagy figyelmet, vagy együttérzést…), ha gyorsan „megtér”.
Megkérünk, hogy olvasd el a honlapunkon található tájékoztatót a börtönlevelezésről, majd hívd fel előzetes beszélgetésre Melinda önkéntesünket. Ez nem „felvételi”, nem is „próbainterjú”, csak ismerkedés. Ezután rövid felkészítő videókból tájékozódhatsz a levelezőszolgálattal kapcsolatos legfontosabb témákról, és megkérünk, hogy válaszolj írásban a videók végén található egyszerű kérdésekre. Megbukni itt sem lehet: ez a rész arra szolgál, hogy te is, mi is lássuk, mi az, amiről még kell vagy érdemes beszélgetni, maradt-e benned tisztázatlan kérdés. Végül meghívunk egy online levelezőtalálkozóra, ahol régebbi levelezőkkel beszélgethetsz, meghallgathatod az ő tapasztalataikat, és te is elmondhatod, mire számítasz, mik a határaid (például a leendő levelezőtársaddal kapcsolatban). Ezután nálad a labda. Aludj rá néhányat, és – NAGYON FONTOS! – beszélj a családoddal. Ha zöld utat talál benned ez a szolgálat, akkor írj nekünk három nevet azok közül, akiket megismertél a levelezőtalálkozón, és szimpatikusak voltak neked. Közülük kerül majd ki a mentorod.
Nagy szeretettel és bizalommal várunk – akár további kérdésekkel, akár jelentkezéssel keresel fel bennünket.
