A Mécses önkéntesei elsősorban levelezést vállalnak egy valamely magyarországi büntetés-
végrehajtási intézményben fogvatartott emberrel, aki maga jelentkezett a levelezőtársért, és aki
tisztában van a levelezés szabályaival, feltételeivel (lásd később). A levelezés anonim, postai úton
történik, és rendszeres (!) levélváltást jelent. Havi egy levél megírása semmiségnek hangzik, pedig ez
nagyon komoly vállalás, a mai felgyorsult világban ez nem kevés! Számunkra villámgyorsan múlik az
idő, a börtönben lévőknek viszont pont ellenkezőleg, végletesen lassan, főleg, ha éjjel-nappal várják
azt az egy levelet. Ezért azt kérjük, hogy aki erre a szolgálatra vállalkozik, havonta egy levél
megírására köteleződjön el. A Mécses levelezőközössége emellett szervez börtönlátogatást,
„beszélőn” való részvételt, Teams-en történő csoportos videótalálkozót is a fogvatartottakkal, de
ezek mind fakultatív programok, nem elvárás – azonban tegyük hozzá: nagyon tanulságos és
rendszerint felemelő lelki élmény – rajtuk részt venni. A szolgálat „magját”, a levelezést, tehát havi
egy levél megírását vállalja az, aki jelentkezik.
A fogvatartottak kapnak egy részletes tájékoztatót a levelezés szabályairól, amelyben szerepel többek
között az is, hogy a levelezés anonim; a Mécses nem társkereső szolgálat; tilos a sértő, durva
hangvétel; az önkéntesek nem „szponzorálást” vállaltak, hanem levelezést – és az is, hogy a szabályok
betartása a levelezésben való részvétel feltétele. A szabályainkat a fogvatartottak írásban elfogadják
a jelentkezéskor, erre bármikor hivatkozhatunk, mert bizony előfordulhat, hogy ismételnünk,
nyomatékosítanunk kell levelezésünk kereteit.
A Mécsesnél levelezésre jelentkező fogvatartottak várólistája mindig hosszabb, mint az önkéntesek
sora. Most épp több mint 100 elítélt vár levelezőpartnerre. Vannak, akik már több mint egy éve
jelentkeztek. Nagyon különböző emberek mind az életkoruk, képzettségük, az ítéletük vagy épp a
bemutatkozó levelük hossza tekintetében. Nagyon indokolt esetben megpróbáljuk figyelembe venni
az önkéntes kéréseit, saját maga által megjelölt határait (tehát például ha valaki úgy érzi, nem
szeretne hosszú ítéletes levelezőtársat, vagy épp olyat, aki néhány év múlva szabadul), azonban
fontosnak tartjuk, hogy a régebb óta várakozó elítélt hamarabb kapjon levelezőpartnert, mint az, aki
csak néhány hete jelentkezett, tehát alapvetően válogatásra nincs lehetőség..
A levelezőtársat kérő elítéltek többségének már megszakadtak - vagy nem élők - a kinti világhoz
fűződő baráti, családi és egyéb kapcsolatai. Sokan közülük évek, évtizedek óta nem beszéltek civillel.
A börtön hierarchikus berendezkedése sem segíti a benti bensőséges, bizalmi kapcsolatok
kialakulását. A kapcsolat nélküli fogvatartott „rács mögötti szemmel” nézve a hierarchia alján
helyezkedik el, így számára egy levél tényleg az életet jelentheti. A „bentiek” ezért elsősorban az
emberi kapcsolatot, megbecsülést, őszinte figyelmet, a méltóságuk megőrzésének lehetőségét és a
biztonságos kölcsönösség élményét várják a levelezéstől. Megesik, némelyiküknek nincsenek meg az
eszközei, a képességei arra, hogy ezt kifejezze, így az is előfordulhat – mint ahogyan a különféle
tárgyakra, finomságra vágyó gyermek is – anyagi kérésekkel fordul a levelezőtársához. Ha ezek a
kérések elvárássá fokozódnak, vagy átlépik az esetleg önként vállalt kereteket, még akkor is a
legtöbbször elég, ha emlékeztetjük őt a szabályokra. Nagyon sokan egyébként nem hogy nem kérnek,
de nem is fogadnak el semmit – a legapróbb dolgoknak (mint egy könyvjelző, egy matrica) is tudnak
örülni, és nem akarják azt érezni, hogy sajnálják őket. Akik érdekből akarnak kapcsolatot tartani, azok
hamar kipotyognak a rendszerből, és abbahagyják a levelezést. Ilyenkor az önkéntesnek másik
levelezőtársat választunk.
Nem nagyobb valószínűséggel, mint bárki a börtön falain kívül. A benti és a kinti világ sok mindenben
különbözik, ám számos területen hasonlóan működik. „Idekint” sem tudjuk azonnal, kivel hogyan
alakul majd a kapcsolat, mik lehetnek a másik szándékai, hasznot akar-e húzni belőlünk, vagy épp jó
barátok leszünk-e. Ahogy a kintiek, úgy a fogvatartottak sem alkotnak homogén csoportot, nincs
„rabok-massza”: ahányan vannak, annyifélék – csak úgy, mint egy munkahelyen, egy osztályban, egy
lakóközösségben. Ha levelezés közben felmerül a manipuláció gyanúja, az egy olyan helyzet, amit a
saját közegünkben is kezelünk. Ha segítségre van szükséged ahhoz, hogy jól kezelj egy ilyen helyzetet,
ne aggódj, itt a Mécses! Az egyéni akcióktól óva intünk, ahogy attól is, hogy sajnálatból vagy
félreértelmezett, esetleg rossz lelkiismeretből belemenj olyasmibe, amibe nem akarsz, vagy ami nem
helyes.
Nem. Ez a helyzet kicsit hasonlít a pedagógiának a „tanulhatatlan” részéhez: van, aki több szakon is
diplomát szerez, mégsem a tanításban lesz igazán jó; más soha nem lát tankönyvet, mégis született
pedagógusnak bizonyul. A börtönlevelezést segítheti, ha tájékozódsz, utánaolvasol a börtön
világának, a büntetésvégrehajtásnak, ahogy az is jól jöhet, ha valaki esetleg kriminológiát vagy
mentálhigiénét tanult – de nincs olyan végzettség, ami automatikusan jó levelezőtárssá tesz valakit.
A nyitottság. Ez az első és legfontosabb. A nyitottság indít el minket a másik ember felé – legyünk
kíváncsiak rá, és őrá legyünk kíváncsiak. Igen, akár arra is, hogy mit követett el, de ne csak arra, mert
ő maga nem csak abból a cselekedetéből áll. Fontos a rugalmasság, például a levelezés témái
tekintetében: alázat kell ahhoz, hogy megtaláljuk a közös pontokat egy esetleg alacsonyabb
végzettségű, kulturális vagy közösségi élményeket évek óta (vagy egész életében) nélkülöző
emberrel. Találjuk meg magunkban a figyelmünket a másik emberhez fűző motivációt, és ne azért
levelezzünk, mert mi magunk szorulunk lelki segítségre; ne azért, mert „meg akarjuk menteni” a
másikat, és ne is azért, hogy rossz lelkiismeretünket elhallgattatva „kipipáljuk, letudjuk” az
önkénteskedést. Ha egy fogvatartott nem kap levelet, annál csak az rosszabb, ha kényszeredett,
összecsapott, kedvetlenül megírt levelet kap – és ezt sokkal hamarabb meg is érzi, mint bárki a kinti
világban. Sokkal rosszabbul is esik neki.
Ha azt mondjuk, bármiről, akkor az nesze, semmi, fogd meg jól! Mint akárki mással, itt is lesznek
korlátai a közös témáknak, ám ne gondold, hogy lehetetlen megtalálni a kapcsolódási pontokat. (A
levelezőtalálkozók egyébként remek alkalmak a tapasztalatcserére ebből a szempontból is.) Három
bevált módszert ajánlunk, az első, hogy ne légy merev: nem érdemes mindig „nagy témákban”
gondolkodni, vagy mondjuk gépiesen végigvenni a nyelvvizsgák „szóbeli tételsorát” (sport, természet,
étkezés, utazás...) A másik, hogy figyelj az apró részletekre, az élet leghétköznapibb pillanataira, mert
nagyon sok jó beszélgetést tudnak elindítani. Az, hogy elmentél biciklizni és közben ezt vagy azt
láttad, hogy aznap évek óta először máglyarakást sütöttél, gólt rúgtál az öregdiák-focin vagy hallottál
egy jó viccet, lényegtelennek tűnnek – neked. A harmadik, hogy figyeld meg a napi teendőid,
programjaid közben hol, mikor, miért jut eszedbe a levelezőtársad, vagy a levelének bármely részlete,
és akkor arról írj neki – ennek nagyon fog örülni, mert érzi, hogy gondolsz rá. A mindennapok apró
részleteihez ő is jobban fog tudni kapcsolódni, mint ha mondjuk derült égből filmekről,
olvasmányélményekről kezdeményeznél eszmecserét (persze van olyan is, hogy ez is bejön!).
A levelezés biztonsági okokból anonim, és a fogvatartottak is tisztában vannak vele, hogy a leendő
levelezőtársuk nem fedi fel, konkrétan ki ő. A levélváltás jeligével történik, viszont – hacsak nem igazi
ritkaság – a saját keresztnevünkkel írjuk alá a leveleket. Az igaz, hogy bizonyos szintig oda kell figyelni
arra, mit írsz le. A levelezés az első időben épp ezért a mentorod segítségével zajlik. Aztán a levelezés
során te is egyre rutinosabbá válsz ebben, és idővel plusz erőfeszítés és külső segítség nélkül is
gördülékenyen megy majd neked is az ilyen szempontból „szűrt” levél írása. Ez nem kell, hogy
személytelenséget vagy felszínességet jelentsen, hiszen gondolatokról, érzésekről, emberi
élményekről név nélkül is lehet beszélgetni (ha például cseteltél már nicknevet használó
ismeretlennel, akkor van hasonló tapasztalatod). Azt is vedd figyelembe, hogy a túlzott elzárkózás,
görcsös titkolózás biztosan ellehetetleníti a levelezést, és nagyon bántó a levelezőtárs számára.
Fordulj a Mécses levelezői közösségéhez, a mentorodhoz vagy a Mécses vezetőihez. Mindenben
segítünk. Ha a legkisebb kétely, bizonytalanság, félelem merül fel benned, nyugodtan jelezd – nincs
vészhelyzet, találunk megoldást.
A jelentkezést követő online felkészítésen, a mentorokon keresztül és a levelezői közösséggel is
segítünk téged abban, hogy örömödet leld ebben a szolgálatban. Nemcsak te kapsz így támogatást,
hanem fogvatartott levelezőtársadra is tekintettel vagyunk: igyekszünk megelőzni azt a helyzetet,
hogy „segítő kezet nyújtottunk, aztán elrántottuk” – ez a börtönben lévő embereket különösen
rosszul érinti, ezért ideális esetben a levelezés hosszú távú elköteleződést jelent. Ugyanakkor tudjuk,
hogy az emberi kapcsolatok, élethelyzetek sokfélék. Ha időközben olyan változás történik az
életedben vagy benned, ami miatt úgy érzed, hogy nem tudod folytatni a levelezést, kérünk,
mindenképpen jelezd, hogy mielőbb kereshessünk új levelezőtársat a partnerednek. A levelezést
lehetőleg folytasd addig, amíg nem találunk helyetted más önkéntest (ami hónapokba is telhet), hogy
ne maradjon a levelezőtársad magára! Mindenképp búcsúzz el, és zárd le szépen a kapcsolatot, hogy
minél kevesebb fájdalmat okozzon az elválás!
Igen. Vallásosnak, kereszténynek, bármelyik felekezethez tartozónak lenni nem elvárás sem a
fogvatartott, sem az önkéntes levelezők felé. A Mécses Szeretetszolgálat közössége nagyrészt
vallásos lelkületű emberekből áll, azonban mindenképp szeretnénk elkerülni, hogy valaki – akár kint,
akár bent – azt érezze, csak akkor kap levelezőtársat (vagy segítséget, vagy figyelmet, vagy
együttérzést…), ha gyorsan „megtér”. Szolgálatunk szellemisége keresztény, ami számunkra
elsősorban azt jelenti, hogy krisztusi SZERETETTEL igyekszünk a fogvatartottak és egymás felé is
fordulni. Egymás hitét és meggyőződését, tagjaink nagy részének keresztény vallását kérjük
mindenkitől elfogadni, ahogy nem vallásos tagjaink meggyőződését is elfogadjuk.
Megkérünk, hogy olvasd el a honlapunkon található tájékoztatót a börtönlevelezésről, majd hívd fel
előzetes beszélgetésre egy akkor megadott önkéntesünket. Ez nem „felvételi”, nem is „próbainterjú”,
csak ismerkedés. Ezután rövid felkészítő videókból tájékozódhatsz a levelezőszolgálattal kapcsolatos
legfontosabb témákról, és megkérünk, hogy válaszolj írásban a videók végén található egyszerű
kérdésekre. Megbukni itt sem lehet: ez a rész arra szolgál, hogy te is, mi is lássuk, mi az, amiről még
kell vagy érdemes beszélgetni, maradt-e benned tisztázatlan kérdés. Végül meghívunk egy online
felkészítő találkozóra, ahol régebbi levelezőkkel beszélgethetsz, meghallgathatod az ő
tapasztalataikat, és te is elmondhatod, mire számítasz, mik a határaid (például a leendő
levelezőtársaddal kapcsolatban). Ezután nálad a labda. Aludj rá néhányat, és – NAGYON FONTOS! –
beszélj a családoddal. Ha zöld utat talál benned ez a szolgálat, akkor írj nekünk, véglegesítsd a
jelentkezést és válassz jeligét, amin indulhat a szolgálat!
Mivel a Mécses sem állami, sem egyházi rendszeres támogatásban nem részesül és sajnos a
pályázatokon sem a börtönben lévőkért tevékenykedőket részesítik előnyben, ezért az anyagi
forrásaink kimerülőben vannak. Egyre több fogvatartott jelentkezik, már több, mint 200 levelező
párunk van, Szolgálatunk költségeire – például posta-, bérköltség, ügyvédi, könyvelői díjaira - nincs
külső forrásunk. Kizárólag tagságunk havi hozzájárulása és esetleges egyéni adományozók biztosítják
a levelezés, kapcsolattartás működtetését. Ezért 2024 második felétől azt a döntést kellett
meghoznunk, hogy közös teherviseléssel önkénteseink havi 7 - 10 000 Ft hozzájárulása kell ahhoz,
hogy levelezésük háttere biztosítva legyen. Akinek ez komoly gondot jelent, az egyéni megbeszélés
alapján önkéntes munkával tudja teljesíteni a szervezet fennmaradásához való hozzájárulását. Azért
is mertük ezt a döntést meghozni, mert szinte minden önkéntes szolgálat, karitatív tevékenység
valamilyen módon pénzbe kerül, így ez is.
Nagy szeretettel és bizalommal várunk – akár további kérdésekkel, akár jelentkezéssel keresel fel bennünket.